Senkálszky Endre (Kun Ákos fotója)
A Színházi Kritikusok Céhe június 16-án, a Múzeumok Éjszakáján hozta nyilvánosságra a Bajor Gizi Színészmúzeumban a tagok által titkos szavazás útján megválasztott életműdíjas személyét. A díjazott Senkálszky Endre kolozsvári színész.
„Senkálszky Endrét Magyarországon kevesebben ismerik, mint illene, s mint amilyen jelentős az életműve. Erdélyi, közelebbről kolozsvári színész, de az egyetemes magyar színjátszás kiemelkedő művésze.
Úgy mondják, a 98 éves Senkálszky Bandi bácsi Európa legidősebb aktív színésze, aki például Tompa Gábor III. Richárd-rendezésében még most is fellép. 81 éve lépett először színpadra, és 1939 óta tagja a különböző néven működő kolozsvári magyar teátrumnak, amelynek igazgatója is volt, méghozzá a legnehezebb időkben. Tanított a kolozsvári Magyar Művészeti Intézetben, azaz a Színművészeti Főiskolán. Rendezett is, többek között az 1977-es nyugdíjaztatása után 14 darabból álló görög tragédiasorozatot mutatott be.
A XX. századi magyar színjátszás élő tanúja. Pályája elején vándortársulatokkal járta az országot, megélte a magyar nyelvű színház betiltását, feléledését, ismételt elnémítását, s a háború utáni újrakezdését. Emlékezete, lejegyzett emlékei és dokumentumgyűjteménye nélkülözhetetlen színháztörténeti forrás.
Sokáig hősszerepeket játszott a mindenkori korstílus követelményei szerint. Később egyre inkább jellemszínészi feladatokat kapott. A komédiázás sem áll távol tőle. Korosodván sem ragadt bele egyetlen színészi modorba. Képes az alkalmazkodásra: a Kolozsváron megfordult, különböző stílusirányzathoz tartozó rendezők mindegyike jól tudott vele dolgozni.
Természetesen minden alakításában ott van az a félreismerhetetlen mag, amely színészetének esszenciája. Másként beszél, mint ifjú pályatársai, hiszen neki ma is a szó az elsődleges kifejezési eszköze. (Nem véletlen, hogy a kolozsvári rádió legtöbbet foglalkoztatott művésze.) Tartásában mindig méltóság van, az általa megformált alakok kis távolságtartással, rálátással viszonyulnak a színpadi környezetükhöz. Számára még evidencia, hogy a színház olyan szent hely, ahova lélekben és testben ünneplőbe öltözötten illik belépni. Végtelenül alázatos, szerény. Munkabírása legendás. Lénye, etikája, pontossága, művészi elmélyültsége generációk sorának volt és ma is példa” – írja a díjazottról Nánay István kritikus.
Az életműdíjat a Színházi Kritikusok Céhe által a színházi évad egyik legjelentősebb nyitó eseményeként megrendezésre kerülő 32. Színikritikus Díjátadón adják majd át, szeptember 16-án, a Nemzeti Színházban. A gálaműsoron Bandi bácsi személyesen nem lesz jelen, a budapesti eseménnyel egyidejűleg a Kolozsvári Magyar Állami Színházban a tiszteletére rendezett ünnepségen vesz részt. A jelképes díjátadást és a laudációkat a két színház között élő kapcsolással közvetítik majd.
A kritikusok céhe július végén hozza nyilvánosságra azoknak a jelölteknek a nevét, akik a tagok titkos szavazatai alapján 15 kategóriában a legtöbb szavazatot kapják és kategóriánként az első három helyre kerülnek. Hogy közülük ki kap díjat, az csak a díjátadón derül ki.
Az életműdíj az egyetlen, amelynek díjazottját a kritikusok már a díjkiosztó előtt nyilvánosságra hozzák – ezzel is jelezve, hogy tulajdonosa kiemelkedő életművével hosszú évtizedek óta élvezi a szakma és a közönség vitathatatlan megbecsülését és szeretetét. A céh tagjai második alkalommal adnak át életműdíjat, az első díjazott 2011-ben Törőcsik Mari volt.
Színházi Kritikusok Céhe 
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!