Színházi Kritikusok Céhe

A színikritikusok szakmai szervezetének honlapja

Koltai Tamás

Koltai Tamás (1942-2015)

1965-ben szerzett diplomát az ELTE Bölcsészettudományi Karán.  1962–1967 között a Madách Színház dramaturgja volt, egy évig a Pannónia Filmstúdióban dolgozott dramaturgként. 1968–1987 között a Színház című folyóirat munkatársa, 1990-től főszerkesztője. 1987–1988 között a Képes 7 kulturális rovatvezetője. 1988-tól a Magyar Televízió színházi és filmszerkesztőség vezetője, 1991–1992 között főmunkatársa, 1993–2002 között a színházi szerkesztőség vezetője. Tanított a Színház- és Filmművészeti Egyetemen.

Az Élet és Irodalom, illetve a 168 óra című magazin kolumnistája, továbbá közel harminc kötet szerzője is volt, köztük olyan jelentős munkáké, mint a Peter Brook (1976), a Major Tamás interjúkötet (1986) vagy Az ember tragédiája a színpadon 1938-1968 (1990)

Életművét 1987-ben Jászai Mari-díjjal, 2007-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével, 2011-ben Pulitzer-emlékdíjjal ismerték el. 2014-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjává választották.

Kollégái emlékeznek Koltai Tamásra

Sándor L. István nekrológja az Ellenfény oldalán

 

 

 

2013.

1. Hová írt rendszeresen kritikát 2013-ban? Élet és Irodalom, Színház, Muzsika
2. Hová írt alkalmanként kritikát 2013-ban?
3. Hol jelentek meg egyéb, színházi tárgyú írásai 2013-ban? 168 óra
4. Hol volt 2013-ban színházi kuratóriumi, bizottsági vagy zsűritag, fesztiválválogató vagy -tanácsadó?
5. Hol volt szerkesztő, főszerkesztő 2013-ban? Színház
6. Szavazott-e 2013-ban a kritikusdíjra? Igen
7. Egyéb közlendő (azaz hosszabb életrajz): Eddig húsz színikritikai kötetem jelent meg. További hét könyvet publikáltam, kismonográfiát Peter Brookról, Az ember tragédiája színpadi történetéről, beszélgetőkönyvet Major Tamással, interjúkötetet nemzetközi interjúalanyokkal az operáról, portrékötetet huszonöt magyar színészről, vitairatot a Nemzeti Színházról, színházparadoxonokat Diderot nyomán. Kiadattam dr. Németh Antal rendező és teoretikus elfelejtett színházi tanulmányait. Az elmúlt 50 évben publikált színházi írásaimból válogatott kötet 2013-ban jelent meg a Corvinánál.

Első színház írásaim folyóiratokban (Nagyvilág, Új Írás, Kortárs) láttak napvilágot a 60-as évek elejétől. 1968-tól külsősként a Népszabadság állandó kritikusa lettem a nyolcvanas évek közepén történt letiltásomig. Ugyancsak 1968-ban egyike voltam a Színház című folyóirat alapítóinak, 1990 óta a főszerkesztője vagyok. 1986 óta színházi kolumnistaként az Élet és Irodalomba írok színikritikákat. A 80-as évek végétől másfél évtizedig a Magyar Televízió színházi szerkesztőjeként több mint száz színházi műsor – színházi közvetítések, hazai és külföldi fesztiválfilmek, portréinterjúk, élő stúdióbeszélgetések – készítésében vettem részt mint szerkesztő, riporter és műsorvezető.
Az ELTE Bölcsészkarán végeztem 1965-ben. Gyakorlati színházi ismereteimet a Madách Színházban szereztem, ahol 1962-től 1967-ig előbb dramaturg gyakornokként, majd dramaturgként dolgoztam. Díjak: Jászai Mari-díj (1987), Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2007), Pulitzer-emlékdíj (2011). 1942. szeptember 10-én születtem Budapesten.

2012.


1. Hová írt rendszeresen kritikát 2012-ben?
Élet és Irodalom, Muzsika
2. Hová írt alkalmanként kritikát 2012-ben? http://www.szinhaz.net
3. Hol jelentek meg egyéb, színházi tárgyú írásai 2012-ben? Népszabadság, 168 óra
4. Hol volt 2012-ben színházi kuratóriumi, bizottsági vagy zsűritag, fesztiválválogató vagy -tanácsadó? POSZT-zsűri
5. Hol volt szerkesztő, főszerkesztő 2012-ben? Színház folyóirat
6. Szavazott-e 2012-ben a kritikusdíjra? Igen
7. Egyéb közlendő (azaz hosszabb életrajz):
Eddig húsz színikritikai kötetem jelent meg. További hét könyvet publikáltam, kismonográfiát Peter Brookról, Az ember tragédiája színpadi történetéről, beszélgető könyvet Major Tamással, interjúkötetet nemzetközi interjúalanyokkal az operáról, portrékötetet huszonöt magyar színészről, vitairatot a Nemzeti Színházról, színházparadoxonokat Diderot nyomán. Kiadattam dr. Németh Antal rendező és teoretikus elfelejtett színházi tanulmányait. Az elmúlt 50 évben publikált színházi írásaimból válogatott kötet 2013 tavaszán jelenik meg a Corvinánál.
Első színházi írásaim folyóiratokban (Nagyvilág, Új Írás, Kortárs) láttak napvilágot a 60-as évek elejétől. 1968-tól külsősként a Népszabadság állandó kritikusa lettem a nyolcvanas évek közepén történt letiltásomig. Ugyancsak 1968-ban egyike voltam a Színház című folyóirat alapítóinak, 1990 óta a főszerkesztője vagyok. 1986 óta színházi kolumnistaként az Élet és Irodalomba írok színikritikákat. A 80-as évek végétől másfél évtizedig a Magyar Televízió színházi szerkesztőjeként több mint száz színházi műsor – színházi közvetítések, hazai és külföldi fesztiválfilmek, portréinterjúk, élő stúdióbeszélgetések – készítésében vettem részt mint szerkesztő, riporter és műsorvezető.
Az ELTE Bölcsészkarán végeztem 1965-ben. Gyakorlati színházi ismereteimet a Madách Színházban szereztem, ahol 1962-től 1967-ig előbb dramaturg gyakornokként, majd dramaturgként dolgoztam. Díjak: Jászai Mari-díj (1987), Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2007), Pulitzer-emlékdíj (2011). 1942. szeptember 10-én születtem Budapesten.

2011.

1. Hová írt rendszeresen kritikát 2011-ben? Élet és Irodalom, Színház, Muzsika, The Hungarian Quarterly
2. Hová írt alkalmanként kritikát 2011-ben? Medical Tribune, Sine Morbo
3. Hol jelentek meg egyéb, színházi tárgyú írásai 2011-ben? Népszabadság, 168 óra
4. Hol volt 2011-ben színházi kuratóriumi, bizottsági vagy zsűritag, fesztiválválogató vagy -tanácsadó?
5. Hol volt szerkesztő, főszerkesztő 2011-ben? Színház
6. Szavazott-e 2011-ben a kritikusdíjra? igen
7. Egyéb közlendő (azaz hosszabb életrajz):

Eddig húsz színikritikai kötetem jelent meg. További hét könyvet publikáltam, kismonográfiát Peter Brookról, Az ember tragédiája színpadi történetéről, beszélgetőkönyvet Major Tamással, interjúkötetet nemzetközi interjúalanyokkal az operáról, portrékötetet huszonöt magyar színészről, vitairatot a Nemzeti Színházról, színházparadoxonokat Diderot nyomán. Kiadattam dr. Németh Antal rendező és teoretikus elfelejtett színházi tanulmányait.
Első színház írásaim folyóiratokban (Nagyvilág, Új Írás, Kortárs) jelentek meg a 60-as évek elejétől. 1968-tól külsősként a Népszabadság állandó kritikusa lettem a nyolcvanas évek közepén történt letiltásomig. Ugyancsak 1968-ban egyike voltam a Színház című folyóirat alapítóinak, 1990 óta a főszerkesztője vagyok. 1986 óta színházi kolumnistaként az Élet és Irodalomba írok színikritikákat. A 80-as évek végétől másfél évtizedig a Magyar Televízió színházi szerkesztőjeként több mint száz színházi műsor – színházi közvetítések, hazai és külföldi fesztiválfilmek, portréinterjúk, élő stúdióbeszélgetések – készítésében vettem részt mint szerkesztő, riporter és műsorvezető.
Az ELTE Bölcsészkarán végeztem 1965-ben. Gyakorlati színházi ismereteimet a Madách Színházban szereztem, ahol 1962-től 1967-ig előbb dramaturg gyakornokként, majd dramaturgként dolgoztam. Díjak: Jászai Mari-díj (1987), Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2007), Pulitzer-emlékdíj (2011). 1942. szeptember 10-én születtem Budapesten.

2010.

1. Hová írt rendszeresen kritikát 2010-ben? Élet és Irodalom
2. Hová írt alkalmanként kritikát 2010-ben? Színház
3. Hol jelentek meg egyéb, színházi tárgyú írásai 2010-ben? Népszabadság, Kritika, 168 óra, Medical Tribune, Sine Morbo, The Hungarian Quarterly
4. Hol volt 2010-ben színházi kuratóriumi, bizottsági vagy zsűritag, fesztiválválogató vagy -tanácsadó? Sehol.
5. Hol volt szerkesztő, főszerkesztő 2010-ben? Színház (főszerkesztő).
6. Szavazott-e 2010-ben a kritikusdíjra? igen
7. Egyéb közlendő (azaz hosszabb életrajz): Két év híján ötven éve írok a színházról, elsősorban kritikákat. Ezek eddig húsz kötetben jelentek meg. További hét könyvet publikáltam, kismonográfiát Peter Brook angol rendezőről, Az ember tragédiája színpadi történetéről, beszélgetőkönyvet Major Tamással, interjúkötetet nemzetközi interjúalanyokkal az operáról, portrékötetet huszonöt magyar színészről, vitairatot a Nemzeti Színházról, színházparadoxonokat Diderot nyomán. Kiadattam dr. Németh Antal rendező és teoretikus elfelejtett színházi tanulmányait.

Első színház írásaim folyóiratokban (Nagyvilág, Új Írás, Kortárs) jelentek meg a 60-as években. 1968-tól mint külső munkatárs a legtöbb kritikát a Népszabadságban publikáltam, amíg Aczél György a 80-as évek elején le nem tiltatott. 1968-ban egyike lehettem a Színház című folyóirat alapítóinak, 1990 óta főszerkesztem. Huszonöt éve vagyok az Élet és Irodalom színházi kolumnistája. A színházról való írást mint szakmai publicisztikát irodalmi műfajnak tekintem. Szorosabb értelemben vett publicisztikát elsősorban a kultúrával kapcsolatos témákról az ezredforduló utáni években kezdtem írni. A 80-as évek végétől másfél évtizedig a Magyar Televízió színházi szerkesztőjeként több mint száz színházi műsor – színházi közvetítések, hazai és külföldi fesztiválfilmek, portréinterjúk, élő stúdióbeszélgetések – készítésében vettem részt közvetlenül mint szerkesztő, riporter és műsorvezető.

Az  ELTE Bölcsészkarán végeztem 1965-ben. Gyakorlati színházi ismereteimet a Madách Színházban szereztem, ahol 1962-től 1967-ig előbb dramaturg gyakornokként, majd dramaturgként dolgoztam. 1987-ben Jászai Mari díjat kaptam. 1942. szeptember 10-én születtem Budapesten.

2009.

1. Hová írt rendszeresen kritikát 2009-ben? Színház, Élet és Irodalom, The Hungarian Quarterly
2. Hová írt alkalmanként kritikát 2009-ben? Muzsika, Medical Tribune, Sine morbo
3. Hol jelentek meg egyéb, színházi tárgyú írásai 2009-ben? Kritika
4. Hol volt 2009-ben színházi kuratóriumi, bizottsági vagy zsűritag, fesztiválválogató vagy -tanácsadó?
5. Hol volt szerkesztő, főszerkesztő 2009-ben? Színház
6. Szavazott-e 2009-ben a kritikusdíjra? Nem
7. Egyéb közlendő (azaz hosszabb életrajz): ld. 2010.

Reklámok
 
%d blogger ezt kedveli: