Színházi Kritikusok Céhe

A színikritikusok szakmai szervezetének honlapja

Mihályi Gábor ’90

Posted by noemiherczog - 2013. július 9.

Kedves Gábor! A Kritikus Céh tagjai szeretettel gratulálnak Neked kilencvenedik születésnapodon. Engedd meg, hogy ebből a kivételes alkalomból kivételesen és szeretetünk jeléül testületileg tegezzünk mint a Céh doyenjét. Közülünk sokan az unokáid lehetnénk, mások nemzedéknyi távolságban járunk tőled, megint mások közelítünk hozzád életkorban (behozni nem tudunk), de összeköt bennünket, hogy tisztelettel és nagyrabecsüléssel nézzük-olvassuk életművedet, s Apánk helyett Apánknak, Barátunk helyett Barátunknak tekintünk. Te, aki „két apa között” nőttél fel, ezt bizonyára átérzed és megérted.

 

Van, aki fél százada vagy még régebben ismer, van, akit először közöltél a Nagyvilágban, van, aki Molière-könyvedet forgatta nagy haszonnal egyetemistaként, van, aki a Kaposvár-jelenség tanulmányozása során fedezte fel, hogy erről Te írtál először és ezen a címen megkerülhetetlen kötetet, s van, aki élő klasszikusként tekint rád. Tudományos és gyakorlati munkásságod szoros egységben jelent meg, akár az ógörög tragédiáról, a nyugat-európai és az amerikai drámáról vagy a posztmodernről írtál, akár a magyar színház fiatal reformnemzedékének születését és útját kísérted figyelemmel, mindig ott voltál – és ott vagy – a „helyszínen”, ahol a dolgok történnek. Közéleti írásaid szenvedélyesen kutatják „a magyar baloldal tragédiáját”, ahogy legutóbbi könyved alcímében megjelölöd. Közben világpolgár vagy a szó legszebb, legnemesebb értelmében, aki európaiként láttad és tapasztaltad meg a világot szülővárosodban, Kassán, a párizsi Sorbonne-on, a háború utáni reményteljes „hajnalhasadás” néhány évében (magad utalsz így erre a korszakra), a Kádár-rendszerben és a rendszerváltás óta. Nyitottan minden új áramlatra és értékre. Említett könyvedből – a Két apa között címűből – az is kiderül, hogy színesen, derűsen és a kellő bölcs szarkazmus ellenére is optimistán élted meg a kataklizmákat. A vacak dolgokon felülemelkedve, nagyvonalúan, megengedően, túlzott indulatok és váteszi jóslatok nélkül.

 

Kérünk szépen, hogy őrizd meg érdeklődésedet, jó kedélyedet és kritikai szemléletedet az elkövetkező évek során, továbbra is hass, alkoss, gyarapíts lankadatlanul. Nem biztos, hogy a haza fényre derül, de mi többek leszünk tőle. Isten éltessen!

 

Koltai Tamás a Kritikus Céh  nevében

Advertisements

Sorry, the comment form is closed at this time.

 
%d blogger ezt kedveli: