Színházi Kritikusok Céhe

A színikritikusok szakmai szervezetének honlapja

A Rivalda Fesztivál díjazottjai

Posted by radaiandrea - 2010. május 26.

A május 7.-18. között a Thália Színházban megrendezett Rivalda Fesztiválon szakmai zsűri, a kritikuscéh három tagja, Budai Katalin, Kovács Dezső és Rádai Andrea döntött a díjakról:

  • a legjobb előadás: Csörgess meg! (Egri Gárdonyi Géza Színház, rendező: Máté Gábor)
  • legjobb női alakítás: Tarsoly Krisztina (Edith és Marlene, Békéscsabai Jókai Színház)
  • legjobb férfi alakítás: Kiss Ernő (Revizor, zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház)

Hajtás után az indoklások olvashatók

A legjobb előadás díja: Csörgess meg! (Egri Gárdonyi Géza Színház, rendező: Máthé Gábor)

Olyan kifejezéseket sorolok, amelyeket nem érthet az, aki húsz éve született: iker-telefon (azaz valakinek „ikre van”), „várok a vonalra”, „nyomd le a villát”. Abban a világban, ahol azt mondjuk: „lemerültem”, „nincs térerőm” vagy a „bankszámlakivonatot sms-ben kérem” – nos, ott tökéletesen értelmezhetetlen az indító három kifejezés. Pedig voltaképpen ugyanaz a jelenség: egy új technikai eszköz segíti a kommunikációt. Az előzőt telefonnak hívták, s több mint száz éves, az utóbbit pedig mobil-telefonnak, és jóval fiatalabb.

Egyformák: teljesen átrajzolta a világunkat mindkét verzió. Ezt a társadalmi szokásokat, érintkezést, információ-átadást, viselkedést tanulmányozta az egri Gárdonyi Géza Színház társulata: mondhatni, tudományos igényű precizitással és frenetikus humorral. Nekik gondoljuk ítélni a legjobb előadás díját, noha nagyon erős volt a mezőny, a 13 látott előadás közül négyet tartottunk ebből a szempontból mérlegelhetőnek: a szekszárdiak igényes és reményekre jogosító Komámasszony, hol a stukkerét, a debreceniek Fodrásznőjét hibátlanul kidolgozott formanyelvéért és a nyíregyháziak markáns, magyar világra adaptált Tizenkét dühös ember-ét  (a zalaegerszegi Revizorról esik-esett már szó).

Az egriek óriási sikert arattak: az az alkalom ez, mikor a közönség nagy szeretete, vígsága, ovációja teljesen egybeesik a szakmai elvárásokkal is, és nincs ok finnyás orrhuzogatásra. Tökéletesen kivitelezett etűdök ezek: mind a mobiltelefon létezése vagy hiánya, problémái és visszásságai mentén. Bár úgy tetszik, a téma egy mindennapos  visszásság könnyű kézzel feldobható súlyzója,  kínálja és majd gyorsan elfeledtetheti magát, mégis lelki alapokat érint. „Magatokon röhögtök” – mondhatjuk a Revizor híres mondatával. Ebben a világban aztán mindenki otthon van: a színpadi valóság teljesen összeér az élettel. Nincs néző, aki nem élt már át hasonlót, buszon kitárgyalt nemibetegségtől az azonos szobában lefolytatott telefonos párbeszédig. Mindent inkább, mint szemkontaktusos, őszinte beszédet: bármilyen technikai kütyü közbeiktatása az igazi, ember-ember helyzeteket zúzza szét. Ám ettől még nem lenne színház: szocio-fotó élességű állapotrajz is maradhatna. Amivel több: az a plusz százalék a száz százalékra. Túlnyúlik egy hossznyival a rögvalóságon a mulatságosság és a szomorúság is. Tartjuk az SZTK-ban a pisis-poharat, de nem biztos, hogy beleér a nyakkendőnk széle. Pénzt kérünk nagy bajban a sógorunktól, de nem biztos, hogy az pont eközben intéz fülhallgatóval többmilliós off-shore ügyeket. A hétköznapi  szituációk túlfeszítése és brilliáns kidolgozása, íve, ritmusa, a karakterek gyors alapozása teszi virtuóz együttessé a látottakat: vagy mindenki nevét felsoroljuk rendre, vagy most ne említsük senkiét. Teljesen autonóm valamennyi színrelépő a három-négyszeres vagy még több figurában. Máté Gábor megint, többedszer, közösségi színházat csinált, gyakorlatilag a résztvevők élményei alapján egybegyúrva. Zajos, nagy siker: miközben elmélyült, odaadó és átgondolt színház. (Budai Katalin)

A legjobb női alakítása díja: Tarsoly Krisztina (Edith és Marlene, Békéscsabai Jókai Színház)

Számos, kétségtelenül mérlegelendő  női alakítás közül a legjobb díjat Tarsoly Krisztinának ítéltük  Edith Piaf megformálásért a Békés Megyei Jókai Színház Edith és Marlene című előadásában. Szintén emlékezetes volt Pásztor Erzsi a Soproni Petőfi Színház Macskajátékában: a színésznő mintha kizárólag a szívére hallgatna alakításának megformálása közben, akárcsak az izgő-mozgó, a saját sorsát folyton kezébe vevő Orbánné. A debreceni Csokonai Színház színésznője, Szűcs Nelli pedig jelenséggé válik a naiv, de erős, a boldogságért örökké küzdő nő, az angyali fodrásznő szerepében.

Mindazonáltal Tarsoly Krisztina alakítása a meglepetés elsöprő erejével hatott. Edithje tökéletes ellentéte volt a maga szerepében szintén kiváló, szobormerevségű, a profizmus álarcát soha le nem vető Kara Tündének, azaz Marlene Dietrichnek. A dráma Piaf teljes karrierjét – az első nyilvános szereplésektől a haláig – felöleli, s Tarsoly Krisztina alakításának ennek megfelelően íve, saját története van. Görnyedt testtartásával, a nőiesség kecsességét nélkülöző, esetlen Piafként szinte koboldszerű. Később finomodnak az életfaló lendület és a közönségesség mozdulatai, majd a jó megfigyelőkészségen alapuló és profi technikával megoldott alakítás Piaf számainak előadása közben válik hátborzongatóan drámai erejűvé. Tarsoly Krisztina mindent belead: testét, lelkét,  szenvedélyét és szenvedését. Mintha meztelelenül, kiszolgáltatottan állna a színpadon. De pont ezért van hatalma a közönség fölött. Akárcsak Piafnak. (Rádai Andrea)

A legjobb férfi alakítás: Kiss Ernő (Revizor, zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház)

A hajdani Rivalda-antológiákban egy-egy év legjobb magyar drámáit gyűjtötték egybe. Az első  Rivalda Fesztiválon számos vidéki együttes aratott igazi sikert. Úgy tűnt, hosszú évek intenzív műhelymunkája, szerves társulati építkezése eredményezett magas színvonalú előadásokat. Kiemelkedett a mezőnyből az egri Gárdonyi Géza Színház üdítően szellemes „mobil revüje”, a Csörgess meg!, nem véletlenül választotta a zsűri e virtuóz csapatmunkában létrejött játékot a fesztivál legjobbjának. Ugyancsak remekelt a zalaegerszegi társulat, sokféle színészi, rendezői, tervezői talentumot csillogtatva meg Gogol árnyaltan értelmezett, roppant aktuális Revizorának színrevitelével. A debreceni együttes újra meg újra megcsodálható profizmussal vitt sikerre egy kortárs drámát, a Fodrásznőt, ezúttal is felmutatva Szűcs Nelli és Trill Zsolt kivételes jellemábrázoló művészetét, komédiás kedvét. A nyíregyháziak szenvedélyesen érvelő, kelet-közép-európai vitadrámaként állították színre a Tizenkét dühös embert. Szuverén, erőteljes együttes képét mutatta a szekszárdi Magyarországi Német Színház a Komámasszony, hol a stukker? előadásával.

Formátumos szerepformálások közül választhattunk legjobb férfialakítást. Czapkó Antal alattomosan sompolygó pompás Ficsúrja, Szabó Győző robusztus Lilioma is kiemelkedett a szombathelyi Molnár Ferenc-előadásból. Puskás Tivadar indulatos esküdtje napjaink agresszivitásának hű tükörképét adta a nyíregyházi Tizenkét dühös emberben. A masszív mezőnyből Kiss Ernő nagyszabású polgármester-alakítása bizonyult legjobbnak a zalaegerszegi Revizorban.  Behízelgő modorú, mégis félelmetes, örökké ugrásra kész züllött törtetőnek láttatta a nyájasan korrupt hivatalnokot. Familiárisan kedélyes üzlettársként mintázta meg a duhaj főnököt, a városi klán vezérét. Az ismerős alak kaméleon-természetét és ijesztő kisszerűségét pompás szatírává formálta Kiss Ernő, többek közt azt is megmutatva, hogy milyen kacagnivaló is a felfuvalkodottak gőgje, a hatalomhoz törleszkedők provincializmusa.

Reklámok

Sorry, the comment form is closed at this time.

 
%d blogger ezt kedveli: