Színházi Kritikusok Céhe

A színikritikusok szakmai szervezetének honlapja

Sajtójegy világszerte

Posted by jaszaytamas - 2009. december 15.

A kritikuscéh kíváncsi volt arra, hogy Magyarország határain túl a kritikusnak mennyi pénzébe kerül az, ha a szakmáját űzi. Ismert kritikusokat, szerkesztőket, színházi embereket kértünk meg arra, hogy válaszoljanak a sajtójegy intézményével kapcsolatos kérdésünkre. Az alábbiakban a beérkezett válaszok szerkesztett változata olvasható. (Köszönjük Lakos Annának és a Nemzetközi Színházi Intézet magyar központjának a felmérésben nyújtott segítségét.)

Amerikai Egyesült Államok, Tom Sellars kritikus (Yale Egyetem, Village Voice): a kritikus, amennyiben ír az adott produkcióról, mindig tiszteletjegyet kap (általában kettőt). A bemutatót megelőző előadásokon, illetve a premiert követő nagyjából egy héten belül azok a kritikusok is ingyen nézhetik a produkciót, akik esetleg nem írnak róla. A későbbi előadásoknál már nem illeti meg kedvezmény az újságírókat: személyes kapcsolatokon is múlik, kell-e és ha igen, pontosan mennyit fizetnie.

Amerikai Egyesült Államok, Jim Nicola, a New York Theatre Workshop művészeti vezetője: A sajtó képviselői minden esetben és feltétlenül két tiszteletjegyet kapnak. Ha újra meg szeretnék nézni az előadást, netán egynél több vendéggel érkeznek, a további jegyekért fizetnek. Az USA egész területén hasonlóan működik a rendszer. Egy fontos kivétel: a legfontosabb véleményformáló a New York Times, ahol etikailag kifogásolhatónak tartották, hogy az újságírójuk tiszteletjegyet fogad el. Végül megegyeztek abban, hogy a tiszteletjegyet elfogadják, de minden további kedvezményt – étel, ital, stb. – elutasítanak.

Amerikai Egyesült Államok, Barbara Lanciers (Trust for Mutual Understanding alapítvány): Az USA-ban nincs egységes szabályozás, a dolog leginkább azon múlik, hogy az adott kritikus hol áll a szakmai ranglétrán. New Yorkban a legtöbb előadásból tartanak sajtóbemutatót, ami kifejezetten a sajtó munkatársainak szól.

Csehország, Jakub Skorpil, kritikus, a Svet a Divadlo című szaklap szerkesztője: Mivel a színházak érdeke, hogy a kritikusok jelen legyenek a bemutatóikon, a premierekre tiszteletjeggyel jutnak be a kritikusok. A további előadások esetében nincs egységes szabályozás: személyes kapcsolatokon is múlik, hogy a kritikus bejut-e ingyen, de a legtöbb színház 20-50 cseh korona közötti áron – a normál ár 20-25%-áért – ad kedvezményes jegyeket. A kommersz műfajokban (pl. musicalek) utazó színházak a bemutatóra sem adnak tiszteletjegyet.

Dánia, Jan Grube Christiansen, a Nemzetközi Színházi Intézet dán központjának igazgatója: Az újságíró vagy kritikus minden esetben tiszteletjegyet kap, de mivel már alig néhányan űzik ezt a szakmát Dániában, a színházak örömmel adnak második tiszteletjegyet is, hiszen érdekük a minél nagyobb sajtónyilvánosság. Sőt: a színházak harcolnak azért, hogy a néhány megmaradt kritikus az ő előadásukat válassza, és ne máshová menjen.

Dél-Korea, Yun Cheol Kim kritikus, a Színikritikusok Nemzetközi Szövetségének elnöke: A legtöbb társulat tiszteletjegyet ad a kritikusoknak, akiknek csupán előzetesen be kell jelentkezniük az előadásra. Az LG Arts Center az egyetlen társulat, ahol más szisztéma működik, de még itt is 30 %-os kedvezményt kapnak a kritikusok. A partnerjegy fogalma Koreában nem ismert, ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy az idelátogató külföldi előadásokat is ingyen nézheti meg a kritikus.

Finnország, Matti Linnavuori, kritikus: Finnországban kötelező két tiszteletjegyet adni annak a kritikusnak vagy újságírónak, aki bármilyen műfajban ír az előadásról. Kis költségvetésű vagy kisméretű színház esetében a kritikusok csak egy tiszteletjegyet fogadnak el, hogy minél több fizető néző bejusson. Ha egy kritikus magán érdeklődésből akar megnézni egy előadást, de nem ír róla, jelentős kedvezménnyel kap jegyet.

Hollandia, Constant Meijers, kritikus, főszerkesztő: A kritikusnak egy tiszteletjegy jár, a második és további jegyeket teljes vagy kedvezményes áron kapja színháztól függően. Régebben két tiszteletjegyet kapott a kritikus, ez azonban ma már csak néhány flamand színháznál működik. A lapszerkesztő mindig tiszteletjegyet kap, hiszen a színházak pontosan tudják, hogy rengeteg előadást meg kell néznie ahhoz, hogy színvonalas lapot állítson össze.

Nagy-Britannia, Ian Herbert, kritikus, a Színikritikusok Nemzetközi Szövetségének korábbi elnöke: Az ismert kritikusok két tiszteletjegyet kapnak a bemutatókra. A színházakban lista van azokról, akiket „érdemes” ingyen beengedni. A helyzet a változó színvonalú internetes kritika előretörésével bonyolódott, de tény, hogy a színházak tiszteletjegyet adnak annak, aki bármit publikál róluk. Néhány kisebb befogadóképességű, de fontos színház a tiszteletjegy mellé teljes árú második jegyet ajánl.

Oroszország, Alfira Arslanova, a Nemzetközi Színházi Intézet orosz központjának titkára: Nincs általános szabályozás, de a kritikusok gyakorlatilag az összes előadást ingyen nézhetik meg. Bizonyos esetekben a kritikus akár több embert is bevihet magával, de a nagyon népszerű vendégelőadások esetében előfordul, hogy a kritikus maga sem jut be. A színházak vezetői tisztában vannak azzal, hogy számukra meghatározó jelentőségű a kritikus jelenléte az előadásokon.

Oroszország, John Freedman, kritikus, a The Moscow Times szerkesztője: Moszkvában a színházak mindig két tiszteletjegyet biztosítanak a kritikusnak illetve partnerének. Húsz éves itt tartózkodása alatt mindössze két vagy három alkalommal kellett jegyért fizetnie kommersz produkciók esetében.

Svédország, Margareta Sörenson, kritikus: A nagy, állami fenntartású színházak alapesetben két tiszteletjegyet ajánlanak fel a sajtó képviselőinek, míg a kisebb helyek is legalább egyet. Ha a kritikus nem ír egy előadásról, de szeretné megnézni, akkor egy tiszteletjegyet és egy teljes árú jegyet kap. Ha a színház ezt megtagadja, akkor a helyi kritikusszövetség igyekszik tudatosítani bennük, hogy minél több kritikust engednek be, annál jobban járnak. Bizonyos esetekben – például a Nemzeti Operában, neves vendégművész fellépésekor – természetesen elfogadjuk, hogy csak azok kapnak ingyenes sajtójegyet, akik írnak a produkcióról.

Szlovénia, Barbara Orel, kritikus: Ha egy újságíró vagy kritikus bármilyen műfajban ír az előadásról, tiszteletjegyet kap, ha azonban nem, akkor nem feltétlenül jár neki ingyenes jegy. A kritikusok általában kapnak meghívót a bemutatókra, ilyenkor természetesen nem kell fizetniük. A nem állami fenntartású színházakba szintén ingyen jutnak be az újságírók, de itt az alacsony támogatás miatt gyakran szerény támogatással járulnak hozzá a társulat költségeihez.

Advertisements

Sorry, the comment form is closed at this time.

 
%d blogger ezt kedveli: